Harasztkerék, mint település, már 1331 előtt létezett, ami az ásatások során derült ki. E terület már a XIII. század előtt lakott volt, hiszen erre bizonyítékokat is találtak a Gagyhegy szőlőben. Ezek, a rigolírozás alkalmával földből előkerült kerámia leletek, valamint egy kelta edény, melyeket az egyház őriz.

Mivel a falu egy völgyben helyezkedik el, közepén széles piac alakult ki. A piac helyén valamikor víz volt, melyet körben haraszt övezett.

A falu lakóházai fölé két templom emelkedik: református és ortodox. A református templom már messziről látszik, mivel dombra épült. Az ortodox templom a falu közepén a Király utca sarkán helyezkedik el. Jelenleg a faluban óvoda és iskola is működik.

Harasztkeréken híres vásárokat is tartottak, a vásári jogot Apafi Mihály 1672-ben adta. A vásárokat az évszakoknak megfelelően szervezték meg, ami jelenleg is élő szokás: Gergely napi-, Cseresznyeérési-, Dinnyeérési-, téli vásár létezik.

Harasztkeréken ma is hagyomány a gyékényszövés, valamint a székkötés. Tekintetbe véve, hogy a falu a gyékényszövésből szép jövedelmet ért el, érdemesnek tartották a vele való foglalkozást. Mivel a nád csak tavas vidékeken él, a férfiak bejárták az ország összes tavas vidékeit, míg megfelelő helyet és nádat leltek.

A székfonás, a gyékényszövéshez hasonlóan nagyon elterjedt. A székfonás nem más mint a deszkából készített ráma, székbetét, serített anyagból való behálozása. A székfonáshoz szükséges anyagot, a sást (helyi szóhasználatban sáté) mocsaras vidékekről, patakokból sarlóval kivágják, megszárítják és kisebb kötésekbe kötik.

Haraszkerék a néphagyományokhoz és a munkahagyományokhoz talán leginkább ragaszkodó falu, és községünkben, az ősi székely rendtartást talán leghűségesebben őrző település.

Az oldal elkészitésénél felhasználtuk Meleg Nóémi Ildikó, Harasztkeréki néphagyományok és felhasználásuk az egyházi és iskolai nevelében c. falumonográfiáját.